Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9506 / K-BBSE.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1996-03-09 | 16KB | 247 lines

@VKönyvismertetés@N @VRudnai Péterné -- Rudnai Tamás: Windows for Workgroups @V3.11 -- kisokos sorozat. ComputerBooks, 1994. 113 oldal, 399 @VFt.@N Amint a többi kisokos, ez is spirál szótárfüzet formájú. Az alkotók az angol és magyar változatot úgy ismertetik egyszerre, hogy a bal oldalon az illusztrációk és a terminológiák az angol nyelvû változatnak felelnek meg, a jobb oldalon pedig a magyar változat képeit és hivatkozásait találjuk. Ezt a programot sokan használják egyedi gépen, de egyre több helyen ez oldja meg a kis irodák gépeinek hálózatba szervezését. Aki megtanulta a Windows 3.1 kezelését, az gyorsan eligazodik a programban, de az újdonságok kihasználásához ez a kis füzet elegendô -- a gyakorlott felhasználó képtelen több száz oldalt végigböngészni. A hálózatban való munkálkodáshoz pedig elengedhetetlen az új és alapvetôen a munkacsoportos munkához hozzásegítô funkció ismerete. Ezt a kisokost forgatva hozzájuthatunk mindahhoz az információhoz, ami a normál Windowsból a Workgroup változatra való továbblépéshez kell. A kisokos bár teljeskörû ismertetô, az új funkciók és a hálózati részek sokkal nagyobb hangsúlyt kaptak mint a már jól ismert és változatlan elemek. Ahol a megszokott program (pl. File Manager -- Filekezelô) is tartalmaz új szolgáltatásokat, azokat szintén részletesebben mutatja be a füzetecske. Ajánlom mindazoknak, akik Windows 3.1-rôl upgrade-eltek -- továbbléptek Windows for Workgroup 3.11-re, legyenek egyedi vagy hálózatos felhasználók. A rendszergazdák élete lesz egyszerûbb, ha minden gép mellé adnak egy ilyen kisokost. @KKrizsán György@N @VEdward Yourdon: Decline & Fall of the American @VProgrammer (Az amerikai programozó hanyatlása és bukása). @VMagyarországon forgalmazza a CT Press.@N E könyv kötelezô olvasmány lehetne minden komoly szoftverfejlesztéssel kapcsolatban álló szakember -- menedzser vagy programozó -- számára. Bár az amerikai programozó hanyatlásáról és bukásáról szól, elolvasva, és végiggondolva, melyek az ehhez vezetô okok, valamennyire felmérhetjük saját helyzetünket is. Yourdon szerint az amerikai szoftveriparra elôbb-utóbb hasonló sors vár, mint az autógyártásra illetve a szórakoztató elektronika egyéb ágaira: a gyorsan fejlôdô ázsiai államok jobb minôségû és olcsóbb munkájukkal elveszik elôle a piacot. Szerinte a szoftverfejlesztés hatékonyságának növelése terén nem történt sok elôrelépés gyakorlati téren az amerikai cégeknél: nem használnak fejlett tervezési módszereket, nem bánnak megfelelôen az emberekkel, és a folyamatot segítô eszközkészletet sem ismerik megfelelô mélységben. Sok cég a menekülés útját egy-egy új technológia elterjesztésében látja: mint egy jó tündér, úgy oldaná meg például a CASE eszközök bevezetése az összes hatékonysági problémát. Yourdon erre az esetre az ""ezüstgolyó" hasonlatot alkalmazza: a vámpírt (a szoftverfejlesztés problémáit) csak az ezüstgolyó fogja. A könyv írója szerint azonban nincs egyedül üdvözítô megoldás: elôfordulhat, hogy a vámpírra egy egész tárnyi ezüstgolyót kell kilôni. A legfôbb problémát az emberekkel való bánásmódban látja: a legtöbb gondot -- mint minden sok embert foglalkoztató cégnél -- nem a technológiai, hanem a humán hiányosságok okozzák. Jellemzô például az optimizmus növekedésének irányáról szóló tétel: az optimizmus az alsóbb szintektôl a felsôbb szintû vezetôk felé növekszik -- amire egy projekt közvetlen felelôse azt mondja közvetlen felettesének, hogy nem lehet megtenni, a legfelsôbb vezetôkhöz különbözô értelmi-fogalmi transzformációkon keresztül már úgy kerül, mint aminél mi sem egyszerûbb. (Ezt nem lehet megtenni -> ezt szinte lehetetlen megtenni -> ez nagy nehézségekbe ütközik -> kisebb-nagyobb problémák ugyan lesznek, de megoldjuk -> ez annyira egyszerû, hogy inkább ne is beszéljünk róla.) Jó példa erre Tom Davis 1993. májusi elôzetes és októberi végleges, a szoftverhasználhatóságot általában és az Irix 5.1 körüli problémákat speciálisan feldolgozó jelentése (1994 tavaszán keringett az Interneten ez a Silicon Graphics belsô használatú dokumentum). Más bajok is akadnak: sokszor kezelik a programozókat egyszerû erôforrásként, figyelmen kívül hagyva, hogy ôk is emberek. Ezután rátér egy nagyon fontos modell, a SEI (Software Engineering Institute) folyamat érettség-modelljének ismertetésére: egy szoftvercég fejlôdésének öt jól elkülöníthetô fokozata van, az ösztönös módszerektôl az egyre tudatosabb, formálisabb módszerekig. A könyv többi része tulajdonképpen olyan technológiákról szól, amelyek mind beilleszthetôk e modellbe. A következô fejezetben a szoftvertechnológiával szorosabban összefüggô metodológiák általános taglalása során kitér a mostanában divatos összes módszertan elemzésére és a szoftver életciklusának népszerûbb modelljeire. A módszertanok között három hullámot különböztet meg: a strukturált, az információmérnöki, és az objektumorientált módszertanokat. Több igen fontos és érdekes megállapítása közül az egyik legfontosabb: egy vállalat fejlôdésének korai szakaszában nem a metodológia fejlettsége, hanem használatának minôsége határozza meg a hatékonyságot. Külön alfejezetben foglalkozik az OOD/OOA (Object Oriented Design/Object Oriented Analysis) fejlôdésével. A könyv szerint az objektumorientált metodológiák, bár hatékonyak, nem olyan fejlettek, mint strukturált társaik -- nincs teljesen kihasználva a módszer, bár hatékonysága még így is nagyobb, mint a régebbi típusú módszereké, nagy tere van még a fejlôdésnek. Külön fejezet mutatja be a CASE (Computer Aided Software Engineering) eszközöket. A szoftverfejlesztés legnehezebb állomásai -- az elemzés és a tervezés -- elôtt illetve közben szükség van egy jó minôségû feladatspecifikációra. Tulajdonképpen az összes modern szoftverfejlesztési módszer egy fajta jövôre mutat: e jövôben képesek leszünk közvetlenül a specifikációból, mindenfajta kódolás nélkül mûködô rendszereket létrehozni. Ez azt jelenti, hogy a specifikációk egyre formalizáltabbá, és a megértésükre, feldolgozásukra szolgáló eszközök egyre intelligensebbé válnak. A könyv ezután összefoglalást ad a szoftverek méretét és bonyolultságát mérô eszközökrôl, ezek fontosságáról, a szoftverek újrafelhasználhatósága -- divatos kifejezés -- hasznosságáról és elérésének módjairól. Ezek mind olyan módszerek, melyek beleépülnek az elôzôleg említett folyamatokba vagy közvetlenül segítik azokat. Végül összefoglalást kapunk a szoftverfejlesztés várható jövôjérôl és egy kirándulást teszünk Indiába. Edward Yourdon egyébként híres személyiség a szoftveriparban: ô a Yourdon-DeMarco modell egyik szülôatyja -- ez az egyik legelterjedtebb strukturált elemzési-tervezési módszer. Rugalmasságára jellemzô, hogy mostanában az objektumorientált analízissel és tervezéssel foglalkozik (könyveket ír róla) és készséggel elismeri, hogy e módszerek akár két nagyságrenddel is hatékonyabbak lehetnek, mint klasszikus, strukturált társaik, melyek kifejlesztésében nagy szerepe volt. Van egy saját kiadója is, többek között az American Programmer címû újság is az övé. @KÉder Géza@N @VBertrand Meyer: Reusable Software. The Base @Vobject-oriented component libraries. PrenticeHall, 514. @Voldal, 8010 Ft (Magyarországon forgalmazza a CT Press)@N Magyarországon még kevesen hallottak az Eiffel objektumorientált programozási nyelvrôl. Bár gyakorlati jelentôsége várhatóan késôbb sem lesz túl nagy, mégis hasznos megismerkednünk vele. Az objektumorientált koncepció ilyen tiszta és eredeti megvalósítását hiába keresnénk az ismertebb -- és valószínûleg általában az objektumorientált -- nyelvek között. Az Eiffel nem csupán nyelv, hanem egy, a programozást és az alapvetô tervezési és dokumentációs feladatokat ellátó eszközrendszer egy nagyon fontos része, emiatt kifejezetten hatékony eszköz újrafelhasználható komponensek létrehozására. Legfontosabb nyelvi újítása az ""assertion": egy osztály felületéhez elôfeltételeket, utófeltételeket és invariáns kifejezéseket rendelhetünk. Egy rutin csak az elôfeltételek teljesülése esetén mûködik garantáltan helyesen, azaz az utófeltételeket kielégítve. Ezekkel tulajdonképpen formálisan specifikáljuk a rutin mûködését, megadva, milyen bemenetekre mivel válaszol. Az invariáns szerkezetek pedig az objektum belsô mûködésének megértését segítik. E konstrukciók megléte biztosítja az Eiffel hatékonyságát jó minôségû újrafelhasználható komponenskönyvtárak létrehozására. Az Eiffel az ISE (Interactive Software Engineering) keretei közt valósult meg. ïk sokkal többet akarnak elérni egy új programozási nyelvnél: létre akarják hozni az újrafelhasználható komponenseket kínáló Eiffel Polcot. Ennek egyik legfontosabb darabja a könyvben bemutatott Alap (Base) könyvtárrendszer. A könyv három nagy része: a jó minôségû újrafelhasználható szoftver létrehozásának alapelvei, áttekintés az Alap könyvtárakról, és egy, az osztályokat formálisabban leíró referencia dokumentum. Az elôszó után -- azt is érdemes elolvasni! -- az elsô fejezetben az Alap könyvtárak elôzetes áttekintése és más könyvtárakkal (Vision, Store) való összevetése következik. A következô fejezet a könyvtár készítésének alapelveit mutatja be. Itt ismerhetjük meg röviden az Eiffel ilyen irányú lehetôségeit, s rövid áttekintést kapunk arról, hogyan néz ki egy Eiffel program. Az elsô rész utolsó fejezetében informális áttekintést kapunk arról, milyen elvek vezérelték a könyvtár készítése során a tervezôk munkáját. E tervezési alapelvek hasznosak lehetnek bárkinek, aki újrafelhasználható szoftvereket tervez. Fontos elv például, hogy az újrafelhasználható szoftvernek sokkal jobb minôségûnek kell lennie, mint az átlagosnak: sokkal kevesebb hibát tartalmazhat, s átlagosan nagyon hatékonynak kell lennie -- bár az Alap tervezôi nem haboztak bevezetni plusz egy szint indirekciót, amikor a tervezés logikája ezt így kívánta, mivel a könyvtár könnyû, hatékony és logikus felhasználhatósága még fontosabb. A következô rész áttekintést nyújt az Alap osztálystruktúrájáról. Elôször az osztályozás alapelveirôl, a három alaphierarchiáról olvashatunk, majd az osztálystruktúrák részletesebb elemzése következik. A három alap struktúra az absztrakt adattípusok három alapvetô tulajdonságát fogja meg: az access hierarchia az elemek elérésének módját, a storage hierarchia az elemek tárolásának módját, a traversal hierarchia pedig a struktúrák bejárásának a módját definiálja. Bôvebben foglalkozik a fák, a halmazok és hash-táblázatok osztályaival is. Érdekes megközelítésben tálalja az iterációs osztályokat: a Base könyvtárak felfogása szerint nem csak a teljesen nyilvánvaló adatstruktúrák, hanem ennél sokkal bonyolultabb és elvontabb szerkezetek is felfoghatók objektumként, ilyenek például a vezérlési szerkezetek, például az iterációs formák. Az Alap könyvtárak ezeken kívül tartalmaznak még egy lexikai elemzéssel és egy szintaktikai elemzéssel foglalkozó könyvtárat is, valamint a Mag (kernel) könyvtárat, ez tartalmazza a legalapvetôbb osztálystruktúrákat. Bár a könyvben leírt módszerek, elvek néhol talán ellentmondónak, természetellenesnek, túlzottan egyszerûnek, triviálisnak, furcsának vagy csak egyszerûen rossznak tûnhetnek, az osztálystruktúrát alaposabban megvizsgálva kiderül, hogy nem azok. A módszerek mögött hatalmas tapasztalat áll. Bár sokszor nagyon intuitív heurisztikákat fogalmaz meg a könyv, az eredmény -- az Alap könyvtárak szerkezete -- meggyôzô bizonyíték az elvek helyességére. A szerkezet nagyon szép és gyakorlatias, és bár talán programozástechnikailag egy ilyen típusú, gyakran használt absztrakt adattípusokból összeálló osztálykönyvtár kódolása a legtriviálisabb -- rengeteg az ismert algoritmus és kutatási eredmény -- pontosan a struktúra az, amibôl a legtöbb információt nyerhetjük ki a módszerrôl, nem az alkalmazott algoritmusok milyensége. Nyugodtan állíthatjuk, hogy ez az osztályrendszer nagyon szépen van megtervezve, példaértékû a struktúra kialakítására szolgáló módszer, emellett az Eiffel assertion mechanizmusának hasznosságát és hatásosságát is beláthatjuk. A könyvtárak felületének leírását a könyv harmadik része tartalmazza. Bár e könyv nem tartozik a ""minden szakembernek kötelezô" kategóriába, mindenkinek ajánlható, aki kíváncsi, hogyan lehet egy koncepciót következetesen alkalmazva szép eredményt kapni. A könyv szerzôje az ISE és a SOL tagja, több könyvet írt az objektumorientált programozásról, és ô írta az Eiffelrôl szóló egyik legfontosabb könyvet is, ""Eiffel: The Language" címmel. @KÉder Géza@N